BBS tali, avagy hogyan töltöttem el egy napot fehér kutyák között

Pár hónapja érkezett a megkeresés, hogy a magyar BBS (Berger Blanc Suisse, avagy Svájci Fehér Juhászkutya) Klub speakert, videóst keres az idei fajtatalálkozójukra. Ugyan a videózásban még nem érzem magam annyira otthon, de nem gondolkoztam sokat.

Ki nem hagytam volna, ha őszinte akarok lenni. Annak ellenére, hogy nekem nincs, csak a családban van, igenis csodálom ezt a fajtát. Azt a sokoldalúságot, amit ők képviselnek. Láttam ilyen kutyust, őrző-védőzni, agilityzni, bombát keresni, terelni, rally obediencezni és a sornak még mindig nincs vége. Egyszerűen fantasztikus.

Szóval kapva-kaptam az alkalmon és elmentem lefotózni (ha már ott vagyok csak csinálok pár képet is), akarom mondani, videózni ezeket a csodaszép ebeket. A felvétel rögzítés mellett megkaptam a megafont is a kezembe, hogy próbáljam meg levezényelni a napot. Életemben nem csináltam ilyet, rendesen meg voltam illetődve. Nem csak feladattól, hanem a saját hangomtól is. Mindenkinek küldöm az elismerésem, akik napi szinten csinálják ezt. Hogy hogy bírják, én nem tudom.

Számtalan érdekes, vicces feladatot kaptak a versenyzők, ahol ntermészetesen kutyusnak és gazdának egyszerre kellett a feladatot elvégezni. Mivel korhatár nem volt a rendezvényen így fiatal-idős, mindenki eljött, játszott egy nagyot (ja, és ez igaz kutyusokra és gazdikra is). A legfiatalabb, egyébként örökmozgó kedvencek is kiterültek a nap végére, hiszen olyan szinten volt számukra intenzív.

Végeredményben azt gondolom, hogy a program elérte a célját. Együtt szórakozott a magyar svájcis gazdik színe-java. Egy fantasztikus babgulyás után útnak is indultunk, hiszen volt még egy 2 órás utunk haza. Az úton azt éreztem, hogy annyira fel vagyok töltődve, hogy muszáj lesz megcsinálnom a képeket. Nos, ezeket láthatjátok itt.