Nagy beszélgetések, romantikus esték, ízletes vacsorák állandó résztvevője: a bor!

Talán tettem már említést arról, hogy milyen szállal kapcsolódok az alkoholok világához. És itt most nem a vízelvezető rendszer közeli vizsgálatára gondolok, hanem amikor új, eddig ismeretlen ízekért, illatokért kóstolunk meg egy-egy tételt, szigorúan mértékkel!

Dávidról már sokat meséltem itt, ezen a blogon, részint az ő közbenjárásával indultam el a borok irányába. Ennek oka részben, hogy a többi italt lestoppolta, részben pedig, hogy egyébként is közel álltam a borokhoz. Ezen felbuzdulva elolvastam pár könyvet (jó párat), feliratkoztam számtalan csatornára és párosításoknak megfelelően főztem. Szóval próbálkoztam megérteni ezt a világot, minden erőmmel, és azt gondolom az irány nem rossz.

Valahogy azt érzem, nekünk, magyaroknak a pálinkán kívül talán a bor az egyik legnagyobb ivásra készített nemzeti kincsünk. Egyik boros utazásom során mondták nekem, hogy igazából csak azokon a vidékeken az igazi a borkészítés, ahol megvan a „heritage”, az örökség, a tradíció. És látszani is fognak ennek a nyomai. Ott másképp értelmeznek dolgokat, ízeket, talán még a pohárhoz is máshogy nyúlnak.

A magyar bor története pedig legkevésbé sem egy egyszerű, könnyed esti mese. Volt itt római történelem, betelepítések, új szőlők, filoxéra, szocializmus és újjászületés. Sokaknak a kövidinka a fehér, míg a kadarka a vörös kocsisbor. A nagyüzemi, minőséget nélkülöző fajta.

Viszont mára már jelentkeznek a törekvések arra, hogy igenis van helyük a világban. Ugyanakkor ahhoz, hogy a világ is lássa őket, kelleni fog mi magunk is fogyasszuk.

Kóstolóimmal és üzeneteimmel ezt szeretném közvetíteni. Nézzünk rá, próbáljuk ki, adjunk egy esélyt újra! Keressük a magyar bort, a hazai tájakat, az ismerős ízeket. Ha Te is hiszel abban, hogy nem csak a franciák vagy az olaszok csinálnak jó bort, akkor iratkozz fel hírlevelemre! Ígérem nem zavarlak feleslegesen! Csupán szeretném majd jelezni, ha lehetőségünk nyílik jó borokat, jó közegben megismerni!